Matus Sándor

  /1922 - 2006/

 Előszó

 Ezt a kisgyűjteményt mindazoknak ajánlom, akik Majkon laktak. Zárják szívükbe emlékét szeretettel mindazok, akik itt jártak, vagy járni fognak.

 A Vértes-hegység erdőkkel övezett romantikus szépségű völgyében, még a természet által kialakított, a hegyvidékből lassan síkságba átmenő lankás vidékén terül el Majk puszta. Szépségét, romantikáját emeli a három szép fekvésű tó, melyek mint három gyöngyszem csillognak az erdőkkel, nádasokkal körülvett medencéikben.

 Mellette halad el Oroszlány, Környe-Tata, Csákvár-Székesfehérvár felé vezető műút.

 A természet szépsége, termékenysége, az erdők gazdagsága már az illireket, keltákat, rómaiakat, az azalusokat, a hunokat, avarokat is vonzotta a környékre.

 Az illirek az i.e. ezres években alakították ki a körülbelül 500 évig tartó kultúrájukat.

 I.e. 100 körül az azalusok  tartózkodtak itt.

 I.e. 12-ben a kelták és rómaiak következtek a terület uralásában.

 A Rómaiak fejlett kultúrájának nyomai sok helyen megtalálhatók a környéken. Egy ilyen Környe vára mely talán a környék központja lehetett, melyet Quirinum-nak neveztek. Különben az egész környéket így nevezték a rómaiak.

 I.e. I.század első harmada körül az azalusok is tartózkodtak itt. A kelet felé bójok elöl menekülő eraviszkuszok körülbelül 60 táján szorították ki őket a déli részekről.  

A két törzs az azalusok és az eraveszkuszok között a Vértes hegység volt a választóhatár.

 E két törzset a hunok és a longobárdok űzték el és vették birtokukba a környéket. Az uralmuk idejéből nem sok emlék maradt vissza.

 A 4. században megjelentek az avarok. Ők elég hosszú ideig tartózkodtak a Vértes vidékén. Ezt bizonyítja a környéken található sok avar eredetű temető. Legközelebb Majkhoz, Környe és Vértessomló környékén. E korszakok idejéből származó eszközök síremlékek maradványaiból a tatai Kuny Domokos Múzeumban találhatók leletek.

 Az ősember is tartózkodott a környéken. A Vértesszőlős környékén folytatott ásatás, melynek során ősember csontmaradványt és eszközöket találtak melyek az ott berendezett helyi múzeumban lehet megtekinteni.

 A magyarok honfoglalása idejéből is vannak írásos emlékek. A népvándorlás törzseiből a szlovákok maradtak itt. Fejedelmük Szvatopluk volt. A Vértes vidékét két fia uralta. Anonymus feljegyzései alapján, Árpád seregei Bánhida környékén (Tatabánya) ütköztek meg a Szvatopluk testvérek seregeivel. Döntő ütközetet vívtak, a harcból a magyar seregek kerültek ki győztesen. A harcokban hősiességükkel kitűnt vezérek közül Árpád vezér Elődnek, Szabolcs édesapjának adományozta a környéket. Ők voltak elődei a Csák nemzetségnek, akik hosszú ideig birtokosai voltak a vidéknek.

Ilyen előzmények után alakult ki a Vértesvidék lakossága, kultúrája, várrendszere. Ennek ismerete szükséges, hogy bizonyíthassam Majk régi eredetét.

 A hagyomány szerint I. István uralkodása idején erre a környékre is jöttek hittérítők, valószínű görögkeleti vallásúak metód és cirill személyében. Az ő idejükből származhatott az a kereszt melyet 1852-ben ásatás közben Majkon találtak. A rézkereszten cirill írás látható. A kereszt további sorsáról nincs tudomásom. 1045-ben Orseoló Péter járt a környéken. A Vata lázadókkal szemben csatát vezetett és fehérvár felé menekült. Fehérvárra nem engedték be, vissza kellett fordulnia és Zámoly várába kért bebocsátást, de a vár előtt elfogták és megvakították. Ezután Fehérvárra vitték. A sérüléseibe belehalt.

 Anonymus írásos emlékei szerint a Vérteshegység érdekes esemény során kapta nevét. II. Henrik német császár 1051-ben hadjáratot vezetett a magyarok ellen,  hogy megtorolja az Orseoló Péteren esett sérelmet. Ebben az időben Bodokhegységnek nevezték a hegyvidéke. I Endre király és Béla herceg seregei azonban beszorították a németeket, akik nehézkesen mozogtak a vasvértjeikben a Bodokhegység völgyeiben.

 Állandó kisebb-nagyobb szurkáló támadásaikkal nyugtalanították kifáradt németeket, majd kiéheztették őket, végül vértjeiket, fegyvereiket elszórva menekültek Németország felé. Sokukat elfogták, de sokan önként itt maradtak. Az elszórt vértekről nevezték el a Bodokhegységet, Vértesnek.

 Mint már említettem a Csákok birtokolták a környéket Csákvár és Oroszlánkő központokkal. Hogy a környék biztonságos legyen, több kisebb-nagyobb várat építettek. Ilyenek voltak Csákvár, Gerencsérvár, Vitányvár, Szentgyörgyvár, Gesztesvára. A Vértesben több hasonló jellegű vár volt, de Majk szempontjából csak az előbb felsoroltakat szükséges említeni, mivel ezek története kapcsolódik szorosan Majk és környéke történelméhez.  / Településtörténelem /

    Moyk  XIII.század

   Mayath XIV.-XVIII.sz-ig

   Majk XVIII.-XIX.sz-ig

    Majk XX.sz-tól

 Írta: Matus Sándor   /1972